Bemutatkozás

Bagyinszki Diána vagyok, 23 éves hallgató, jelenleg az Eötvös Loránd Tudományegyetem 5 féléves magyartanári és filozófiatanári mesterképzésére járok. BA diplomámat magyar-etika szakpáron szereztem, és nem volt kérdés, hogy a tanári pályán képzelem el a jövőmet. Szakdolgozatomat a pszicholingvisztika témakörén belül írtam, egy saját kísérlet alapján foglalkoztam a szóelőhívási nehézségekkel, freudi elszólásokkal, a nyelvem hegyén van jelenséggel. Az angol felsőfokú komplex nyelvvizsga megszerzése nagy büszkeséggel tölt el, hiszen sok nehézség árán jutottam el idáig. Úgy gondolom, hogy az embernek először ismernie kell a saját anyanyelvét, annak helyes használatát ahhoz, hogy más idegen nyelvet is elsajátíthasson. Az egyetemi évek, a hosszas grammatika órák azok, amelyekért köszönetet mondok, úgy érzem, hogy a témában való elmélyedés segített a „nyelvvizsga-fronton”, így alapvető fontosságúnak tartom, hogy egy leendő magyartanár kellő figyelmet fordítson a középiskolai oktatás során a nyelvtan megszerettetésére is.

Az ember – ha az élet kivételesen sok területén – pedagógusként reagál, levonja a következtetést. Már gimnáziumban is a dolgozatírás előtt felkészítő órákat tartottam saját osztálytársaimnak, bevett szokásunk volt, hogy a 15 perces szünetben átbeszéltük a lehetséges kérdéseket, és azokra a válaszokat. Mindig éreztem, hogy tehetséges vagyok abban, hogy úgy magyarázzak el számomra könnyen belátható dolgokat másoknak, hogy ők is egyszerűen megértsék, és alkalmazni tudják a tanultakat. Szakdolgozatomban is különösen nagy kihívás volt az, hogy hogyan vezessem rá a kísérleti alanyokat a megoldásra, hogy milyen hívószavakkal tudom beindítani a szó előhívását a mentális lexikonjukból.

Számomra az egyik legfontosabb, hogy egy tanár kellő türelemmel rendelkezzen. Az egyetem mellett sokszor felkészítettem diákokat érettségire, de az alsós korosztálynak is szívesen tanítottam olvasást. Ezeknek a különóráknak köszönhetem, hogy tapasztalatot szereztem abban is, hogyan is kell bánni különböző képességű gyerekekkel, mi az, amit szívesebben csinálnak, mivel lehet őket rávenni az együttműködésre, és hogyan érhetem el, hogy szeressék, amivel éppen foglalkoznak. Középiskolai éveimet a második kerületi Móricz Zsigmond Gimnáziumban töltöttem, hospitálási gyakorlataimra pedig szívesen látogatok vissza régi iskolámba, ahol remélhetőleg később tanárként is megmutathatom, hogy mire vagyok képes. Jelenleg órákat látogatok, tanári módszereket figyelek meg, és most a kisérettségire készülök, ahol vizsgaelnökként leszek jelen a volt magyartanárom mellett, ami egyben hatalmas megtiszteltetés és nagy kihívás is a számomra, de nem utolsósorban kiváló tapasztalatszerzési lehetőség.

Az egyetem mellett is törekedek arra, hogy olyan munkát végezzek, amely alatt a tanári pályához szükséges tulajdonságokat tökéletesíthetem. Rengeteg rendezvényre járok, főleg az Educatio és az Oktatási Hivatal eseményein szoktam megjelenni. Emellett az idei nyáron, 4 héten keresztül egy promóció keretében szülőknek segítettem összeválogatni az iskolakezdési csomagot gyermekeik számára. Zalakaroson egy hétvégét töltöttem tanári csapatépítésen, ahol animátori feladatokat láttam el. A rendezvények és promóciók is megerősítettek abban, hogy helyem van a tanári pályán, rendelkezem olyan sarkalatos tulajdonságokkal, mint a türelem és az empátia. Véleményem szerint tanárnak születni kell, de ehhez elkerülhetetlen egy hosszas tanulási folyamat is. Egy jó tanár legyen megértő, higgadt, nyugodt, a tanuló számára egy biztonságos tanulási környezetet biztosítson. Fontos, hogy tudjon beszélni a gyerekekkel, ki merjen állni eléjük, és megtanítsa nekik azt a tananyagot, amely nemcsak az érettségi megszerzéséhez kell, hanem egy egész életre szóló alaptudást is eredményez. Ez a hajlam a nevelésre, tanításra nem mindenkiben van meg: mindenkiből lehet ugyan tanár, de jó tanár csak kevesünkből válhat. Az eddig megszerzett tudásom, kitartásom és precizitásom segítségével úgy érzem, hogy a mesterképzést sikeresen és élvezettel tudom elvégezni.